Európa utolsó titka - Albánia

A “nyak”, ahol az albán Riviéra kezdődik

 

Forrás: Google map

Forrás: Google map

 

Qafa e Llogarasë, vagyis a Llogara-hágó. A ‘qafë’ szó albánul jelenti a nyakat, és a hágót is, mert az albánok a hegyvonulatokat, amelyekből szinte az egész ország áll, hanyatt fekvő óriásoknak képzelték el, amelyeken a legkönnyebb a nyakukon átkelni. A Llogara-hágó viszont speciális, csak egyik oldala hegy, a másik oldala szakadék, és alatta a tenger.

Aki Dél-Albániába igyekszik, és gyönyörködni akar a természetben, feltétlenül a Riviéra-i utat válassza. Így a Llogara-hágón át vezet az út. A Llogara-hágóra a tengerszintről lehet feljutni, és ha felértünk, 1027 méter magasból nézhetünk le az Adria és a Jón-tenger találkozására. Ez a legmagasabb pont a tengerparti úton Vlora és Saranda között. A Llogara-hágó a Çika hegyvonulat közepén fekszik, amely a Llogara Nemzeti Park része. A hegylánc legmagasabb csúcsa 2.044 m, és kicsit délebbre található a Llogara-hágótól. Ez a hegyvonulat fut végig a Jón-tenger partja mentén egészen a legdélebbi albán városig, Sarandáig.

A Llogara Nemzeti Parkot az albán kormány 1966-ban nyilvánította nemzeti parkká. Az ezer hektáros terület növény- és állatvilága nagyon gazdag, több, mint 100 fajta vadállat és madárfaj él a területen. A hágó északi oldalán fenyveserdő között kanyarog az út, számos feketefenyő faj és kőrisfa illatát és látványát élvezhetjük. Ezen a részen finom mézeket vásárolhatunk.

 

Az északi rész még zöld

Az északi rész még zöld

 

"Büfé", "játszótér" és méz

“Büfé”, “játszótér” és méz

 

Az első utat a hágón keresztül 1920-ban építették, ezt egy kőtábla jelzi a hágó tetején. A Riviéra-i út a Llogara és Saranda között egészen 2009-ig nagyon keskeny és rossz minőségű volt, ezért a Riviérán nagyon lassan lehetett eljutni Dél-Albániából északra.

 

Az útépítés évét jelző kőtábla, és mellette természetesen egy étterem reklám

Az útépítés évét jelző kőtábla, és mellette természetesen egy étterem reklám

 

Kr.e. 48-ban Julius Caesar érkezett légióival a közeli Palasë beach-re, majd ellenségét üldözvén hamarosan átkelt a Llogarán egy olyan helyen, amit később Caesar-hágónak neveztek el.

Évszázadokon át ez a gyönyörű hegység teljesen elzárta a part ezen részét az ország többi részétől. Így történhetett, hogy a helyi lakosság könnyebben létesített kapcsolatot a tengeren keresztül Korfuval és a görögökkel, mint az Albánia belső részén élőkkel.

Az út mentén és a hágó tetején éttermek, szállodák és turista házak várják a túrázni vagy pihenni vágyókat. Mi akárhányszor ott járunk, a hágó tetején található egyik étteremben tartunk egy kis pihenőt, egyik évben a tulajdonostól azt is megtudtuk, hogy az étterem falát alkotó köveket egytől-egyig ő faragta, a márvány mozaik borítású asztalokat pedig a család nő tagjai rakták. Érdemes kiülni a teraszra, mert a látvány lélegzetelállító, a tenger szó szerint a lábunk alatt hever, a hegy pedig a lábunk alá „szakad”.

 

Fenyők és egy étterem parkolója

Fenyők és egy étterem parkolója

 

Kilátás a kedvenc éttermünk teraszáról I.

Kilátás a kedvenc éttermünk teraszáról I.

 

Kilátás a kedvenc éttermünk teraszáról II.

Kilátás a kedvenc éttermünk teraszáról II.

 

A mozaik asztalt szorgos női kezek készítették

A mozaik asztalt szorgos női kezek készítették

 

Itt minden a tulajdonos keze munkája I.

Itt minden a tulajdonos keze munkája I.

 

Itt minden a tulajdonos keze munkája II.

Itt minden a tulajdonos keze munkája II.

 

Miután átértünk a hágón, és elkezdünk lefelé ereszkedni, a táj teljesen megváltozik. A dús növényzetet felváltják a kopasz hegyek, és a szerpentineken végül leérünk Palasë beach-re, ahol Caesar is állomásozott.

 

A másik oldal

A másik oldal

 

Kopár és rideg

Kopár és rideg

 

Ezt látjuk fentről I.

Ezt látjuk fentről I.

 

Ezt látjuk fentről II.

Ezt látjuk fentről II.

 

Ezt látjuk fentről III.

Ezt látjuk fentről III.

 

Lefelé ereszkedünk

Lefelé ereszkedünk

 

Itt is lefelé tartunk

Itt is lefelé tartunk

 

Le is, fel is

Le is, fel is

 

Kitartóan lefelé

Kitartóan lefelé

 

Innentől kezdve tipikus mediterrán falvakat, változatos öblöket, eldugott barlangokat, citrus- és olívaültetvényeket találunk.

Ez a része Albániának a legjobb klímával rendelkezik, a januári átlaghőmérséklet 10 fok, a júliusi átlaghőmérséklet 25 fok, és több, mint 300 napon keresztül élvezhetjük a napsütést egy átlagos évben. 🙂

 

Ha még több érdekességet olvasnál Albániáról, gyere a Facebook-ra!

Ha egyéb szempontból is érdekel az ország, kattints ide!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!