Európa utolsó titka - Albánia

Kalandok Albániában lakóautóval

 

Edit és párja másodszor jártak Albániában. Tavaly jöttek először, akkor csak egy rövid időre, de megfogadták, hogy visszajönnek. Idén megtették, és most a két út élményeit osztják meg velünk.

 

Üdvözlet Albániából!

Üdvözlet Albániából!

 

Még régebben, 2009-ben Korfun voltunk autóval, mikor párom előjött egy gondolattal: mi lenne, ha Albánián keresztül jönnénk hazafelé? Én kategorikusan kijelentettem, hogy NEM. Görögországot nagyon szeretjük, a szárazföldet és sok-sok szigetét bejártuk már, és ezen kívül sok helyen jártunk még Európában, és néhány helyen Ázsiában és Afrikában is. Tavaly jött az újabb ötlet, hogy a lakóautónkkal legalább utazzunk át Albánián.

Az ismerősök mondták, hogy ez veszélyes, a sok vadember, a vendetta, borzalom, elmaradottság, oda aztán minek mentek! Montenegró és Görögország volt az igazi úticél. Párom a neten való keresgélés közben rábukkant az “ALBÁNIA – menni, vagy nem menni?” fórumra, ahol olvasgatni kezdett az országról. Főképpen Jani haverja irományaiból erősödött az elhatározás, hogy megyünk.

 

2015 – Az első út

2015. szeptemberében indultunk Horvátország-Bosznia-Montenegrón keresztül Albániába. Ulcinj felől érkeztünk Shkodra-ba, és már az első benyomások kedvezőek voltak. Terv szerint a déli part volt az elképzelés. Vlora-ig viszonylag gyorsan leértünk. Délután 1 óra tájban a GPS jóvoltából elkeveredtünk a hegyek felé, és úttalan-utakon jutottunk el másnap 11 óra tájban Borsh faluba. „Végre aszfalt!” – kiáltottuk egyszerre. Az éjszakát a hegyekben töltöttük, csodás környezetben. (Vlora és Borsh távolsága kb. 85 km.) A táj lenyűgöző, de lakóautóval, illetve személyautóval szinte járhatatlan. Sokszor féltem, de a látvány kárpótolt mindenért. Ellátogattunk Himare-ba, fürdés, és vissza Qeparo-ba. Ott a parton töltöttünk pár napot. Párom segített egy helyi fiúnak a defektes Merci kerekét levenni. Majd a műveletek után birkát hoztak a partra és ott sütötték nyárson, amiből minket is megvendégeltek.Volt zene, tánc, borocska, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Hallatlan szeretet és nyugalom vett minket körül.

 

1Shkodra, 2015-ben2 86 km a tenger a GPS szerint, mi elindultunk a 6 km-rel rövidebb úton, úgyis szeretjük a hegyeket3Úttalan utakon4Valahol félre kellett állnunk, mert nagyon gyorsan sötétedett5Itt éjszakáztunk6Az út szélén sok ilyen bunkert láttunk5A táj gyönyörű7Végre aszfalt, kiértünk a 9Fürdőhelyet kerestünk és találtunk egy várat. Ilyen látvány fogadott10A vár régi kis kegyhelye11Már látszik rajta az idő12Megyünk a tenger felé13Csodaszép14Jé, egy Robur15Úgy döntöttünk maradunk pár napot16Segédkezés a kerékcserénél17Bárány-sütés előkészületek18Sül a bárány19Evés után mulatás20Persze, hogy gyűjtöttem magot
< >
86 km a tenger a GPS szerint, mi elindultunk a 6 km-rel rövidebb úton, úgyis szeretjük a hegyeket 🙂

 

Aztán Saranda felé vitt az utunk, és egy jó fürdőzés volt Ksamil-nál. Még egy kis csavargás és mentünk Görögországba. Tavaly ennyi fért az 5 napos albániai látogatásunkba.

 

21Úton22Sarand, gyönyörű tengerparti város23Itt megálltunk, szép kis öböl volt24Egy jót fürödtünk, majd elindultunk Görögország felé25A butrinti komppal nem akartunk átkelni, a kerülőt választottuk. Viszlát, Albánia!
< >
A butrinti komppal nem akartunk átkelni, a kerülőt választottuk. Viszlát Albánia!

 

Elhatároztuk, hogy az idén visszamegyünk. Az ott töltött idő alatt szabályosan beleszerettünk az országba, az emberekbe, a nyugalomba, a biztonságba, párom a közlekedésbe. Most már felkészültebben vágtunk neki az áhított országunknak. Megvettük Dienes Tibor útikönyvét, s a fórumról, a net különböző oldalairól irkáltuk ki a látnivalókat. A “lakót” felkészítettük az útra, bepakolás, búcsú a kutyáinktól, és június elején indulás.

 

2016 – A második út

Podgorica felől érkeztünk Albániába. A határ után nem sokkal balra fordultunk az Alpok felé. Egyre magasabb hegyek tornyosultak elénk, az út keskenyedett, néha hepe-hupás, de jól járható volt. Egyszer csak új aszfalt, keskeny, kanyargós, meredek, fel-fel, egészen a hágóig. Itt egy nagy kereszt, de innen már csak makadám út vezet Theth völgyéig. Ezen az idilli helyen töltöttük az éjszakát. Hideg volt, de az érzés, ami magával ragadott bennünket, leírhatatlan! Reggel miután magunkhoz tértünk, elindultunk lefelé, és Shkodra-ig autóztunk. A főtéren körülnéztünk és irány a tenger.

 

1Theth felé2Kacskaringós út felfelé3Hajtűkanyar 1500 m magasan4edit5Az egyik kedvenc képem. Gyönyörű.6Mert a föld gömbölyű7Még a nárcisz is megél ilyen magasságban8Üdözlet az Albán-Alpokból9Bíztunk benne, ha már mi nem, ők leértek Theth-be10Úgy döntöttünk, fent alszunk11Hideg volt12Skhkodra felé haladva egy kiszáradt folyómeder mellett
< >
Bíztunk benne, ha már mi nem, ők leértek Theth-be

 

Shengjin-t néztük ki fürdésre. Homokos, lassan mélyülő partszakasza igazán pazar volt. Az itteniek nagyon készülődtek a szezonra, mindenhol építkezés, szépítgetés folyt.

 

1Shengjin tengerpartja2Kagylógyűjtemény3És eltelt egy újabb nap
< >
És eltelt egy újabb nap

 

Másnap indultunk vissza az Alpokba, de a másik oldalára. Puke felé vettük az irányt, Qafa e Malit-nál fel balra, Fierze, Dragobi, Valbona. Az út mesés, kitűnően járható, jó minőségű. Az éjszakát Valbona-ban töltöttük.

 

1Puke felé2Fenyőerdő Puke felé3Ez a madár gyönyörűen énekelt4Valbona felé5Sütkérezik6Fierze felé7Gyönyörű látvány8Nemsokára ezen az úton megyünk9Fierzei gát10Függőhíd Dragobinál11Valbona völgye-az eső sem szegte kedvünket12Itt vége az útnak, innen is lehet menni Theth-be13Itt vacsoráztunk14Én csirkét ettem, párom bárányt
< >
Itt vége az útnak, innen is lehet menni Theth-be

 

Másnap hegyi kirándulás, erdei szamóca szedés, szájtátás. 🙂 Délután megkerestük a Fierze-i kompot, s mivel a menetrend szerint csak másnap volt járat, ezért felmentünk a hegyi úton egészen Lekbibaj-ig. Másnap kompra szálltunk, s Komani-ig hajókáztunk. Onnan aprókavicsos, makadám út vezetett kb. 30 km-t a főútig. Burrel felé egészen Peshkopi-ig mentünk. Városnézés, de sajnos a fürdőt kihagytuk.

 

1Most akkor merre?2A természet csodálatos3Csend és nyugalom4Modellkedett nekem5Még szamócát is találtunk6Albánia csodálatos7Megvettük a jegyet a kompra, másnap indulunk8Itt fogunk éjszakázni9A kompon, a Komani-tavon10Lenyűgöző látvány, és mindenből kettő11A kapucni is felkerült12A mesterséges tó legmélyebb pontja 100 m-nél is mélyebb, a völgy legszűkebb része pedig 50 m-re keskenyedik13Közeledünk a kikötőhöz, több, mint 2 óra volt az út14Peshkopi, van itt egy kénes gyógyfürdő, de nem mentünk be15A mai napnak is vége, holnap Ohrid felé autózunk
< >
A mesterséges tó legmélyebb pontja 100 m-nél is mélyebb, a völgy legszűkebb része pedig 50 m-re keskenyedik

 

Másnap Macedónián keresztül Lin felé vettük az irányt, ahol ebben a mesés kis falucskában megkóstoltuk a híres korant (tavi lazac). Aztán Pogradec, vissza Elbasan, Fier, Llogara-hágó.

 

1Az Ohridi-tó2Természetesen korant ettünk3Lin falucska4Az egyik kedvenc képem, csendélet5Még az úton is árulták a koran-t6Pogradec
< >
Az Ohridi- (albánul Pogradeci) tó

Hosszan mentünk fel, egyes, néha kettes fokozatban, aztán le ugyanúgy. A járgánynak az út gyilkos volt, de nekünk pazar látványt nyújtott. Aztán le Himara-ig. Alvás után Qeparo, majd Borsh falucska. Ez a part maga a földi paradicsom volt. A tenger, a vízből a hegyek látványa, a táj, a legelésző állatok, a mocsár élővilága még most is bennünk él. Az emberek kedvesek, barátságosak, ennél jobb pihenést nem kívánhatnék magunknak. Közben innen többször kirándultunk: Sarande, Kék-szem forrás, Butrinti, Ksamil, Qeparo ófalu, Borsh, Porto Palermo, Himara, stb.

 

1Fel a Llogara-hágóra2Lent már Himara strandja látszik3Himara, szerintem az albán Riviéra egyik gyöngyszeme5Porto Palermo6Ali Pasha Tepelena vára7Láttuk a kandalló helyét, a háremet, a színpadot, ahol a hölgyek táncoltak, és a tribünt8Innen csodálták egykor a kilátást9Qeparo, a kedvenc burekesünk10Tovább Borsh felé, tudtuk, hogy megvan az új helyünk12Tehén is jött13A tejtemékek isteni finomak, és az elengedhetetlen burek14Nagyon elégedett voltam15Egészségünkre és mindenkiére16Jönnek a haverok17Pillanatok alatt rendet csinálnak18 :-)19A partunk fentről20Sok a teknős21A Kék-szem forrásnál22Ilyen csodaszép szitakötők repkedtek mindenhol23És tényleg olyan, mint egy nagy, kék szem24Csodaszép úton haladtunk tovább, mindenhol sárgállott a zanót25Itt is voltak teknősök26Saranda-n át vitt az utunk, nagyon tetszett27Romantikus kis lejárók a tengerhez28Butrinti tó, szemben Ali Pasha vára29Butrint, nekem nagyon tetszett30A színház nagyon szép állapotban megmaradt31Kilátás a romvárosból32Kilátás fentről33Shamirban járunk, kedvem lett volna nekem is táncra perdülni34Egészség, kívánjuk, hogy minél több ember fedezhesse fel ezt a csodálatos országot35Megyünk, megnézzük Qeparo óvárosát36Az út meredek volt, de gyönyörű37A legtöbb ház lakatlan, a 19. sz-ban a kapitányok falujának nevezték38A kilátás gyönyörű39Borsh
< >
Láttuk a kandalló helyét, a háremet, a színpadot, ahol a hölgyek táncoltak, és a tribünt

 

Aztán néhány nap múlva indultunk Gjirokastra felé. Az eső úgy zuhogott, hogy ezt a szép városkát nem tudtuk megnézni, ide még visszajövünk! Aztán jött Tepelene és Berat. Az égiek megkegyelmeztek, a nap kisütött, minden oké. 🙂 Városnézés, és tovább Lushnje, Durres, onnan újra Shengjin.

 

1Gjirokastra, az eső miatt nem mentünk be2Tepelene, a közelben született Ali Pasha3Berat, az 4Az Ólom-mecset5Az ortodox székesegyház6A felhők között a Tomorr-hegység
< >
Gjirokastra, az eső miatt nem mentünk be

 

A következő nap Rozafa várát néztük meg Skhodra-ban, majd átmentünk a Mesi-hídon, és a határ következett Podgorica felé. Sajnos még kihagytuk Tirana-t, Kruja-t, és dél-kelet Albániát. Talán kora ősszel sikerül visszamenni, mert még mindig van sok látnivaló. Már most nagyon várjuk.

 

1Rozafa vára2Az Ólom-mecset a vár alatt3A vár bejárata4A kilátás pazar5A Székesegyház falai6Azon a hídon átkelve balra kanyarodva Montenegró felé visz az út7Ezen a hídon átkelve 8A várból lefelé9Még egy utolsó burek10A Mesi-híd11Albánia legszebb középkori hídja, 1770 körül épült12Közeledünk a határhoz. Viszlát, Albánia!
< >
Azon a hídon átkelve balra kanyarodva Montenegró felé visz az út

Mind a két nyaralásunkat lakóautóval, biwackolással (vadkemping) éltük meg, és állíthatom, hogy Európában az egyik legbiztonságosabb és legnyugodtabb hely az ilyen fajta nyaraláshoz Albánia. Mi IMÁDJUK, és csak buzdítani tudunk mindenkit, hogy előítéletektől mentesen látogasson el ebbe a csodálatos országba!

 

Szerző: Sipos Edit

kiemelt kép

Ha még több érdekességet olvasnál Albániáról, gyere a Facebook-ra!

Ha egyéb szempontból is érdekel az ország, kattints ide!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!